Bakony

Mintha egy óriás nagy cipókkal rakta volna tele,
úgy vesz körül minket a Bakonynak hegy-erdőrengetege.
A méla Nap a komor, szürke, tömör fellegek mögül
ki-kikandikál, majd lassan őszi álomba szenderül.

Ezen a szép tájon boldogan verselgetek,
hiszen itt ihlettel telik meg a lélek.
Ez a szépség itt tollat ad a kezembe
és így íródik be ebbe a versembe.

Halász István
2011. október 29.

Íródott a fenti napon a veszprém-győri vonaton utazás közben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-31 10:10:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-31 10:10:09