Vonattal a Bakonyban
A vad Bakony élménnyé szelídül.
A szívem az örömtől felderül.
A történelem betyárvilága
ezt a tájat keresztül-kasul bejárta.
Ez a táj mára szelíd arcát mutatja.
Szépsége szívemnek boldogsága.
A természet bőkezű ajándéka
nem más, mint ez a gyönyörű táj maga!
Vajon hol lehet e hegyek között a líra?
Ha tudni akarod, gyere a Bakonyba!
A táj idejön a vonatablakodba,
és szépségét eléd bőségesen hozza!
Szelíd bércek, komor hegyek,
dús erdők, szép ligetek
előttem sorban feltűnnek,
majd ablakom elől eltűnnek!
Mind díszei e földi létnek,
üdvözítői a lelkeknek!
Hálát adok az Istennek,
hogy ezt megadta most nekem!
Halász István
Íródott a veszprém-győri vonaton utazás közben 2011. október 29.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-31 10:05:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-31 10:05:49
