Táj-hiány-vers
Nézd meg a tájat, mit tegnap láttál –
szemernyi változás sincsen;
ugyanabból a földből mered ki,
mind, ami itt maradt neked;
mégis, ahogyan ma nézed, sose volt
éppen ilyen; hisz nincsen rajt’
az idő még, tárgyat lassabban kap
a múlt, élőre vágy’, azt fog -
és varjúhang áll odafönn, madár
már semerre, csak a hangja -
te meg az irányt nézed, mindig túl
azon a tájon, mit egykor
annak gondoltál: változatlannak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-30 19:00:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-30 19:00:40
