Elköltözött főbérlő
Állkapcsomban már rohad a fogam,
nem tudok elég szelíd lenni így sem.
nem fut véráramomban
az a fajta béke,
leölt ragadozóé merev íriszem.
Néha benéz valaki
a szivárványhártyák közt az ablakon.
Itt minden temetés utáni,
tudom, hogy egyszer velem lakott.
Elég lenne egyszer,
a legkisebb élő elemig jutni egy fűszálba
suttogja hulló foga közt a nyakamon.
Ott olyasmi volna
ami tízezer évig elég,
de nem épülne új rend,
a tartalomig bontanánk le mindent.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-13 14:40:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-17 17:34:41
