A jó palóc

A néni, abban a koszos kötényben,
Nem volt se szerény, se szép.
Áldott zsellérmama,
Kinek meg-megújuló kedve
A rendet rendre elfeledte,
S fenekelte anyásan,
Őszinte miatyánkosan
Unokákká szelídült gyerekeit.
A jó palóc bácsi,
Ki hajdanán (színvakon)
Málnát szüretelt,
S az általa szedett,
Oly tarka volt,
Hogy nevette mindenki,
A fejkendős asszonykirály,
S a napsugár.
A posztumusz munkaérdemrend,
A nagyapával
Rákos halálba ment,
S újratámasztotta gyermekéveit
A gyászoló.
Kút vize, az utolsó,
Szülőföldem íze, szaga
Már csak az enyém.
A jó palóc, általuk
Én vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-10 09:39:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-10 09:39:16