Huszonegy hexameter (Jav.)


Kérdés nélkül is mondhatod. Itt már senki se hallja.
Megsüketült a világ, nincs mersze a krisztusi jóra.
Jégbe fagyott madarak nem szárnyalnak üres égen.
Zordon börtönök ajtajait csapkodja a csámpás
foglár, fojtja a félsz a rabot, még messze az áldott
égi szabadság. Jaj, de mi lesz odakint? Se család sem
földi barát, feldúlva a hajlék. Bús öregek pár
karnyújtásnyi szobákban várnak enyhet adó langy
lágy meleget, vacsorát vagy jó szót, ámde hiába.
Nem várhatnak a táncra a közvetítőnél ifjak,
munkanélküli mind, valahány. Hivatalnoki gőg űz
csúfot a korgó gyomrú nélkülözőből. „Nép és
nemzet”, dörren a Tisztelt Ház. Majd dörren az ég is?
Rosszul öltözött had szaporodik az utcán, mert így
koldusbotra jutott ez az ország. Gyűlölet izzik,
hó hull, enyhet adó a sebekre. Inalnak az ünnepi
órák, nem telepednek a szívre, takarni a sajgást.
Zeng a harang, beborítja a fázós fészkek ölét, de a
bűnöket épp úgy elfedi, mint a szűzi szerelmet.
Bús Magyarország! Mindig a küzdés. Jó fiad immár
nem várhat segedelmet e tájon. Megfeszül inkább.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-10 06:31:55
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-10 06:31:55