Panel-tetris
Fényekkel barátkozom emberek helyett,
mert a fény az, ki engem mindig észrevett.
Egy estét kaptam el,
legó a fal, panel,
belőlük száz szalag:
a tetris-figurák,
sok ábra odavág,
sokan játszanak.
A lépcsőház sötét,
neonfény üstökét
árnyak kócosítják,
a kéményistenek
az égből intenek,
s nekik kóbor indák.
A telepen, mint egy legórengetegben,
műanyag emberek. Mert a szív se rebben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-08 15:32:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-08 15:32:27
