2009. március 9.
Ha kinézek, idegen égbolt,
ismeretlen ablakkeretben.
Hogy hol vagyok, azt sejthetem már,
mégegyszer hova keveredtem.
Eltévedt apró pók igyekszik
célja felé a fehér falon.
Oda tévedt a kezem megint;
legújabb sebem tapogatom.
Fehér gézzel van leragasztva,
éppen, hogy fáj, ez nem nagy dolog.
Odakint hideg március van -,
kezdhetem megint: meggyógyulok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-03 05:27:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-03 05:27:01
