Kölcsön kenyér
Amit ma elveszítek, holnap ki viszi haza?
Lakáskulcsomat, pénztárcámmal együtt,
szemöldököd ívét, és a színeket?
Mert az nem lehet, hogy nyomomba
nem lép többé senki, és én csak
meg szeretném nézni- persze titokban,
csak felmérni a helyzetet-, öltözékét,
illatát, a kezét, amivel –még nem is
sejti, de- hozzámért.
Én így azonosulok. Veled. Elmúlással,
nyomomban járó cipőtalpakkal,
öntudatlan bűntudattal, hogy őrzök
néhány lakáskulcsot, pénztárcát,
szemöldökívet, - és színeket is még-,
ami sosem volt enyém.
Ezért én nem veszítek, csak továbbadok,
kamataimmal itt és most elszámolok,
hiszen általam is több lett minden.
Nézem a széket, kapaszkodom,
és tudom, hogy már nem marad más,
csak a bor, és az Isten.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-20 22:46:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-20 22:46:08
