Ébredés

védtelen éji út…
álom-tengeren
hullámhajó zakatol, zötyögök
gyerek-magamra hagyatva
felnőtt-testbe falazva
s mint tengeri beteg, rettegek
az ébredés viharától
az égbekiáltó hullámok zajától
a fekete ég alatt sikoltó sirálytól
a lelkemen át (s)üvöltő hideg széltől,
mely szívembe mar és a számtalan
rés között kipréseli végleg
ami éltet: a dobbanást

hirtelen csend vesz körül
ringatózik a ladik
ágyam partra vet,
mozdulatlanul várom
hátha olyan helyre visz
az álom, ahol megtalálom
elveszett magam

az éjszakai gyűrődés
párnámon hagyta lábnyomát
eltorzult arccal gubbasztok
az ágyban összetekeredve
takaratlanul és akaratlanul…
még illúzió, hogy létezem…
pilláim egymásba karolva
ringatják, takarják álmom
koraszülött magzatát
tőlem óvják őt
míg gyűjtöm az erőt
dédelgetni a jövőt…

kialudtak fölöttem
a foszforeszkáló csillagok
kiránt az ágyból a mintha-valóság
lebegteti létem
a fedélzeten fent - csend fogad
lelkem magamhoz veszem
nyikorogva nyílik a szem
a fény reményt árul
undorral elém tárul a jelen
szembe velem sárga
könnyeket sír a fehér fal
sötéten vigyorog rám a tévé
a pókhálót még álmos
lélegzet-szellő ringatja
időhiányom hónapok
óta óvja őt a sarokban

…és álom-agyam egy
gombnyomásra valóra vált
gondolat-kuszáltan úszkálok
a nyílt szőnyeg-vízen
alattam: a Semmi értem üzen…
magamba karolok, nekilendülök
lebegek-repülök, falnak szédülök:
majd egy hirtelen jött hévvel
összekoppan térdem a konyhaszékkel
s meglátom magam a Valóság szemével:
kezemben cigaretta feketével
és máris őrölöm és árulom
a nyakamba szakadt idült időt
éppúgy élek ma, holnap, holnapután
mint ahogy tegnap és tegnapelőtt…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-08 22:20:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-08 22:24:30