Koppan esik fáj
Csak ennek a fizikának ezek a hülye törvényei ne lennének! Nehéz kijönni velük – főként részegen. Most, hogy végre sikerült leinnom magam, elhajítanám őket a francba. De az illúzió mámora hamar visszaüt. Koppan, esik, fáj. Pedig ilyenkor érzem igazán: Semmi közöm az anyaghoz! Szétfeszítem a molekuláris biológia határait. Nem, nem az vagyok, aki motyog itt magában és hanghullámokat meg rezgéseket generál! Magam vagyok az élő fluidum! Átfolyok mindenen és szempillantás alatt járom körbe a transzcendens világot a világszellemmel a szentlélekkel és a borzongással kézen fogva. Pedig csak egy kis rövidet ittam sörrel leöblítve. Mennyei Atyám, mi minden elfér a Te eged boltozatja alatt! Kérlek bocsásd meg nekem vétkeimet és szabadíts meg a gonosztól! De most tényleg! Az ördögbe a gonosszal! Hagyjuk a vétkeimet valaki másra! Velem törődj, ne a bűneimmel! Lehet, hogy olvastam Hrabalt, talán még József Attilát is, de hidd el, ittam rövidet és sörrel öblítettem, már nem feszélyez az anyag a szaros törvényeivel. A lét ugródeszkáján vagyok, az örökkévalóság gátján, nem holmi panellakásban. Már nem bukom fel, csak azért, mert valami a lépésem útjába kerül. Vagy ha igen, az csak a látszat. Az asztal alatt is Téged kereslek Uram!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Credo, 2022/4
Feltöltés ideje: 2026-04-02 15:41:27
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-02 15:41:27
