| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Pálinkás Imre
Utolsó szál virág
Télidő
előtt
a hideg ég felé merednek a lombtalan ágak,
nyílik még színes virág a csupasz kősziklák alatt?
Gazos borítja az őszi mezőt, havat vár a rög,
zavaros szürke égben súlyos felhő sereg pörög.
Fáradt
a nap
tétován
bóklászik.
Bújik a
világ elől.
Szakítsd le az utolsó szálat, fonnyadt szirmokat
csókokkal éleszd, húzd össze fázósan kabátodat,
fekete kendőt köss, s sétálj fel a hídra hajnalban,
s lásd mint tér meg a kicsi virág hozzám a habokban.
Könny
csillan,
az első
sugarakban,
a világ egy
embert temetett.
/szerkik, nem kell vele kínlódni! Tudom, hogy giccs, közhely, slágerszöveg /annál inkább is, hogy videóra is feldolgoztam: http://www.youtube.com/watch?v=SQPkhsipOdw stb/...ráadásul középre szedtem...de így akartam a kettős-keresztet ábrázolni...:)...mehet a szemetesbe/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
Feltöltés ideje: 2011-08-11 16:04:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-11 16:08:46
|
|
|
|
