Otthon

A lakatlan szobában por,
pár polcnyi könyv ,
pókháló és juharfa árnyjáték a falakon.
A kopott vánkoson
válogatott népmesékből, sárkányháton
felüget a porból,
elhuszonegyezett századokon,
egy hajdani eltévedt fogalom.

  
Szakad az eső.
A gyíkszerű hátas pofája füstöl,
lovasa csizmája cuppog
az időjárás címszó alatt,
geológiai kortáblákból kardélre hányt földön.
„Nagy idő.”- temetők csontparasztjai
takaróznak, régészeti topográfiákba
e szavakkal vissza.


Egymás viselkedésébe
hátulról gombolkozó skizofréniák
orvosi szótárak, képes napilapok,
művészi anatómiák,
finom bőrök és a fölös hús illúziói alól,
a polc és a padló között,
egy megfoghatatlan poros könyv
korai elmebetege
elméletben legyőzi a halált.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-01 16:48:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-01 17:17:51