Épp elég

Soha nem értetted a lépcsőház hideg
-ét. Az otthon csöndjét egyetlen kislámpa
fényébe veszni. A falakon csorgó lassú
suttogást. Csakis az árnyékos oldalon
menni. Az elfordulás kegyetlen hátterét.
Tűpontos magányba szúrt tekintetet ahogy
megfagy a levegőben ha hűvös bőröddel
érintkezett. Nem értetted az árvaságot.
Lakatlan arcom akár egy kavics mely üres
-en pattog a vízen. Halkabban mondd hogy
szeretsz talán úgy jobban elhiszem. Csak
akkor érints ha már elviselhetetlen. Mikor
már tényleg nem bírod tovább. Várd ki az 1
pillanatát légy magaddal sokkal mostohább.
Nem kell hogy érts elég ha néha meghallgat
-od hogyan áramlanak feléd a belőlem áramló
mondatok. Épp elég nem kell semmi más. Ülj
ide szorosan mellém mint egy szótlan látomás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Agria,
Feltöltés ideje: 2011-07-21 19:12:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-21 19:12:22