a halál (II.)

Sáros akna-mezőkön gyönyörű pillangó száll,
azt mondták nékem: a neve az, hogy Halál
Pedig oly csodás, mint szirének éneklő dallama,
s gyönyörűbb, mint mennyei manna-lakoma

Csodás, mint bármely hit szétszórt lelkünk sivatagán
Ezerszer szebb, mint Hold az égen egy álom-kór után
Mesésebb, mint ha a Duna meg a Tisza áradása
az Alföld vidékén zúgva, dühöngve egybefolyna

Oly fenséges e kék színű lény, s mögötte lángtüzek
Ő meg csak repdes, elkerülve minden egyes sortüzet
Azért lőnek rá oly serényen és gyorsan, mert
ő a legsötétebb halál-kaszás földön és égen

Megkóstolnám. Ah, mondd, Isten: édes?
Vagy tán keserű, savanyú, de mégis: mézes?
S ha megenném, meginnám idegölő mérgét
mily látvány tárulna akkor majd elém?

Oh, mondd, Isten, miért ilyen a Halál?
Miért gyötör mindég, miért vágyok reá?
Odysseus is megállta a szirének énekét,
tán én is lekötözhetném magam e látványért

Csak suhanhatna el előttem, szárnyaival rezgetne,
s rezgéseit fogadnám én kutyaként lihegve

S lásd, valaki engedé, hogy repüljön el előttem,
de Ámor nyila nem hagy, hát egyik szárnyát kitépem

"Oh, te kedvesen szárnyaló Pillangó,
borzasztón fáj, hogy szépséged ily mulandó?"
Nem válaszolt, de vörös, tüzes szemei lettek,
majd belém mászott, s mélyen a szívemben megkéselt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-25 10:53:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-25 10:53:23