Palimpszeszt 2.
"Alattunk morajlik a város,
kicsi, és jelentéktelen,
nem tudom, hogy mire
várok, de ha meglátom,
felismerem." / Európa Kiadó/
A teraszon ültünk, néztük,
hogy múlnak el az évszázadok.
Nem volt idő soha, hogy ne lettem
volna én, ne lettél volna te.
Soha nem lesz idő, amelyben
ne lennénk.
Való, hazugság nélkül,
biztos, és igaz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-24 14:48:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-24 14:48:22
