Szünet

Hol is tartottam?
Ja, igen,
elhagytam a szemüvegemet.

Elindultam megkeresni a
városban. Kérdőn néztem a
házakra, amik nem lélegeztek
és mégis éltek, az autókra,
amik mentek és mégis álltak,
a sarki ABC-re, ami kinyitott
amikor bezárt és bezárt
amikor kinyitott, és persze
a vonatokra, amik a Keletiből
egy kis kört téve mindig
ugyanoda tértek vissza.

Szünet van, gondoltam,
folytatódhatna már valami.
A baj csak az volt, hogy
tudtam, ugyanezt gondolja
az óvónő, a rendőr, az
otthon ülő kis-, vagy
nagymama, és persze
a fiúk is ott szemben,
a kocsmában. Mind-mind
hajtogatják, jöhetne
már valami, elindulhatna
a második felvonás
ebben a darabban,
pedig ez a függöny
már nem vasból van,
de csakazértsem akar

szétnyílni. Szóval így
okoskodtak. És már én
is csak úgy, hogy igazán
abbahagyhatnák már ezt a.

Hol is tartottam?
Ja, igen,
elhagytam a szemüvegemet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-12 22:33:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-12 22:33:53