Sodrás
Az éntérképen eltévedtem – valami
történhetett vele. Egy láthatatlan
kéz talán a világtájakat összekeverte?
Máááj Vééééj – mindig ezt énekeltem –
pedig százezer éve evezem ezt a folyót,
érzem a lapátra fonódó sodrást –
egyenlő erők küzdenek.
Arany Lélegzetnek hívják a házat,
ahova tartok. Egyetlen szobája van,
egy szék, egy ágy, egy asztal.
Hívogat, hogy megfulladjak benne,
önkívületben lapátolok, hogy még
időben odaérjek, a levegőm fogyni kezd,
mégis egyre messzebbre vagyok tőle –
Az nem lehet, hogy nem ott halok meg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-26 22:41:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-26 22:41:26
