Ülök és téged nézlek

Villognak arcomon a kések,
szemembe szórja szikráit a köd –
körül táncolnak az ördögök,
nem jóságosak, de épek.

Ülök, és téged nézlek – az ágyon.
Nincs hozzád egyetlen szavam.
Miért nincs szeretet, ha van
e boldogokkal zsúfolt világon?

Mosolyom mindig megérdemelnéd –
pilláddal legyezd rózsás arcom –
kell, hogy valami visszatartson,
mielőtt sírhelyem keresnéd.

Nem vigasztalhat senki vágya,
elszáll a füst, a szám kihűl.
Kinézek önmagam mögül,
és rágyújtok egy cigarettára.

Halomba rakott csontok égnek.
Irtózatos nagy láng az ég.
Az enyészetnek nem elég,
ha mindig életről beszélnek.

Nagyon szeretlek. Vigasztaljon –
mert nem találsz ilyen szerelmet –
aki egy eklektikus verset
ír neked -, hogy belehaljon.  
1997. április 23.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-20 07:41:57
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-20 07:59:22