Az üvegfalon túl

Talán a féltés kényszerít ceruzát a
kezembe talán az üres forrongással
teli holnap kivérzett a szám
akarat                                       ami nincsen
esetleg alkalmazkodás és öngyűlölet
a tudat alatti megalázkodás miatt
félni kezdek hogy újra dátumokhoz
kell kötnöm érzéseim és egyre
nagyobb méreteket ölt a sápadt
halálvárás a sápadt üvegfalon túl
ahol füst van és a pohárba tekintők
bólogatnak ráncos esőtócsák
a cipőm orra a fagyba ér
mert ahogy egymástól félünk
úgy féltelek önmagamtól
s talán jobban önmagadtól
- - -
madár-álom voltál amíg meg
nem haltál két comb között
a havon





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-09 23:25:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-09 23:25:46