Már hetven év
Uramisten, már hetven év,
tán tíz, ha lehet hátra.
Tudomásul kell venni ezt,
ó lelkem ifjúsága!
Mert elfogadni oly nehéz,
belenyugodni nem kell,
hisz olyan sokkal tartozom
jósággal, szerelemmel.
Ha nem teszem meg azt, ami
kötelességem lenne,
arra isten sem kapható,
hogy helyettem teremtse.
Oly sokra vágytam egykoron;
elmém éretté válhat,
testem gyengülni kezd, mire
a tudás megtalálhat.
Időt veszíthetek azzal,
hogy azt akarok nyerni,
nekem már erre sem telik,
az időért perelni.
Uramisten, már hetven év,
mindenkinek sok ez már.
Egyre jobban félek, pedig
még élek, itt a mentsvár.
Tétlenség a bűn forrása,
a siker tesz boldoggá,
lehet, hogy bűntelen vagyok,
és magam lettem azzá.
Bűntelen, de nem ártatlan
életem minősége,
hadd kiáltsak nyugodtan majd:
Uramisten! Már vége.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-06 10:30:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-06 10:30:17
