Akinek a Balaton kell
Nem élt meg zánkai nyarakat
különben se volt fontos neki
csak ordított a nyári égre
nádat fújtak az istenei.
Semmi-hálóba szőtte a pók
- úgy ragadt mint a vattacukor -
emberfehér volt csak az arca
Tihanynak a visszhangjaitól.
Könnyű súlytalan évek után
körötte nehezednek falak
meg nem élés vizei folynak
szobájában a vágyak alatt
csendes zugába mozdul a pók
tájat festeget a Balaton
képét keni a tapétára
állnak a vizek a falakon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-26 14:13:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-26 14:13:22
