vicsor
a fiú az ablakon keresztül nézegette amint a szemközti
járdán az öregember elejtette táskáját és
káromkodott erre ő nevetve nekitá-
masztotta tenyerét a párás ü-
vegnek majd szomorúságot
álcázva lehorgasztotta
fejét mert rázta a
kacaj mint se-
lejtes villany-
drót a rá-
szálló
madarat
aztán már
megunta a
látványt és el
akart menni de ami-
kor tenyerét el akarta e-
melni a párás üvegről ujjai vé-
gébe hasított a fájdalom ő pedig
felvinnyogott mint a kutya amelynek
farkára lépnek mert körmei odanőttek
a párafoltos tükörből pedig az öregember nézett vissza rá
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-25 19:56:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-25 20:00:08