összecsomagolás

egy augusztus éjszakán vettem észre indulni készülsz
kettő- három között ébredtem  fel a szokott helyen aludtál a fotelban
odamentem  megsimogattalak ijesztően ernyedt volt a
tested
ahogy felvettelek karomba nagymamám erőtlen karja jutott eszembe
három nappal halála előtt a Király utcán egész úton hazafelé
kapaszkodott belém és szótlan igyekeztem megtartani mindkettőnket
ahogy szólongattalak azon az éjszakán hunyorogva tért vissza beléd az élet
mint  vízbe  hullott szentjánosbogarak utoljára felgyorsuló halványzöld villanásai
nem tudom a semmibőröndöket cipelted onnan ide
vagy sejtek atomok kezdték meg lassú szivárgásukat
a létfontosságú szervekből kifelé a szaruból készült kapukon át
a szőnyegre feküdtem bundádba temettem fejem
és sírtam ne hagyj itt kérlek nem állok készen
picit vártál aztán nem barátságtalanul csak mint akinek dolga van
visszamásztál a fotelbe néztél rám gyengéden
nem mostad le magadról maszatos könnyeim
tudtam csak idő kérdése  
és nem kérdeztem meg ahogy azt hosszú utak elején
felnőttektől szokás egymás után többször
mikor érünk (már) oda







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-18 13:50:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-18 13:50:37