AKKOR ÉJJEL
hatvanhét medve szedett belőlem
málnát és szedret megbokrászott
hogy a termés nehogy elrothadjon
én álltam és fogtam a piros csokrot
magamba szorítottam mintha
a tüskéje nem szúrna
akkor éreztem először hogy volt
valami erdő abban ahogy hozzám
ért a törzse és én csak lapultam
mert tudtam valahol hogy a medve
bunda sem elegendő ahhoz hogy
betakarja az avarra csöpögő lelkem
hiába csillag volt és én éjjel
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-06 00:23:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-06 00:23:40
