Nagyapa
A síneknél vártam a nagyapát,
nagy szirmú pipacsok közt, amiket
leszakítani nem szabad, mert
nézd, mennyire fáj nekik,
egyszer már mindegyik sírt
és vártuk a nagyapát.
köténybe törölgette a zsírt,
meg az erős paprikát,
hogy ölelni tudjon
És végül mégse lett semmi,
csak olajos konzervszavak
meg a szürke ujjbegyek,
amikről le sem törölték a gépzsírt
közben végigtiport minden pipacsot
és csak a nagymamám sírt
De nagy volt a jóság,
mert minden vaknak gyufát adtunk,
és minden csúnyát szépnek hívtunk
és minden hazug szót lenyeltünk,
ha már az értelmet leszopogattuk,
a csontját meg a macskák kapták,
amiket a nagymamám úgyis gyűlölt.
én nem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-23 16:27:38
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-23 16:27:38
