A műgond, mint gond

Gaz s kapor növi be a lelket,
botrány, ahogy múlnak a percek.
Mintha egy teória materializálódna,
véres báránybőröket tereget a hóra,
aki még az imént lisztet szitált,
most kolbászt tölt, és felpaprikáz,
faparipát ácsol kisfiamnak,
ez nem hintaló, mondja, ez ablak.
Megjavítja a csapot, a kilincset,
neki mondjam, mi az az ihlet?
Zárvány, egy frászt, ordibál velem,
karalábé, zeller, friss petrezselyem.
Vágd a kapát a földbe, semmittevő,
a szorongás begyógyul, seb összenő.
Mert a kivárás, a műgond az erő.
Mint az öröklét, tűnik a levegő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-15 08:35:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-15 08:35:58