Pótvizsga nélkül

(egy osztálytalálkozó emlékére)

mi nem hazudtunk egymásnak, ötven éve
az ábécét skandáltuk közösen,
kis tornacipőnk orra gyorsan elkopott,
most gyógycipőnk nyelve lóg.
és újra tanuljuk arcunkat,
szemöldök között az A mélyül,
sörszagúak vagyunk, lelkiismeret furdalásunk
alszik, lábunk ízületes, kopott
de tele az asztal. ott a paradicsom.
vaj, barna kenyér, akár a szívünk
összemorzsálja hétköznap az asztalt,
pedig orvoshoz visszük kátyúba lépett életünk,
bár tudjuk, az idő nem pótvizsgázik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-31 21:27:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-31 21:27:00