lassuló lélek




nem tudom
melyik fa engedte téli álmára a barnába ájult levelet
ki kéne simítani alig látszik az erezete
nem vagyok szép engedj utamra
táncol a szél szeretést hazudik nevet
ledobva darabokra tört lélek

a ló jade szeme kacsintott rám
néztem a sakkfigura árnyékát ami nem is volt
narancsok zöldek karolták

szőnyegminták


magány?
ne tudd mi az
mint tömör köd nehéz már estefelé súlyos csend ölel
a díszletek mögött ólmos fények nehézsége
nem tudsz akkor sírni szél sem ölel
hűvös kékek acélhideg performance tánca


visszabújtál
gyermekkorod meséihez hogy ne lásd őket
öt könyvet olvastál
ötöt az egyik az egyik a Száz év magány
fagyöngyért másztál nevetve
vagy csak hitted a lajtorját?
ezüstfényekben égő galagonyát


Felnőttél
és veled a magány


Felnőtt emlékszel?
Valamikor imádkoztál én Istenem jó Istenem
nevettél
Mama illatú szeretés fiókám
fészekből kipottyant madárkám
ötödik gyermekem hol vagy már?

a levelek lassan halnak a magány deprimáltan vízionál





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-25 11:23:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-25 11:23:00