Bizonytalan



zizegés, kapálózás, múlás és illat,
a lélek ugyanaz, furulya és fuvallat

ózon és liliom

talpfák zakatolnak a sínek alatt,
köztük csak szárnyal, szárnyal,
elhagylak

visszhangját keresi a csend

billentyűzavar üt hamis taktust,
az űrbéli gödör heggyé fordul,
rajta zene keresi feszületét,
megelőztél

szédít visszanézésem bambasága

fent a szakadékban fekete szirup
remeg, pedig szkeptikus,
kráterre vágyik a lenyugvás

a tömegvonzás testet, lelket dobál

vész fütyül,
mélyében tűz robban, jégre viszi az időt

várlak, spirál kábít kettős csillaggá

a betűk varázspálcát törnek,
és mi szövünk köré meséket világokká,
közepükre pókot, a végén bepólyál

nincs sors, nincs áldomás




(2010.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-21 08:41:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-21 08:41:24