Hetvenhárom
Csak a vágányok mellett. Csak ott. Csak ott...
Ma a teljességnél vigyáztam többre.
Nyugodt arcom a tócsákból fölcsapott
s rázuhant a száraz szemöldökökre,
mert csupán a lényeges láthatatlan,
minden, mi mellékes, a szemre vetül
és aki nem világít gondolatban,
az csaló - bár a végén megmenekül.
Éjjel az állomáson, mint suta szó
az igazán fontos mondatok csúcsán,
úgy lebegett sok tétova utazó:
értelmetlenül, egyedül és furcsán.
S nem látták. Istenemre mondom én, nem!
Kiszáradtak sorban a szemöldökök.
Nem látták meg azon a szerelvényen
mint bújik ki a hetvenhárom könyök
s hetvenhárom könyök mögött a fények
eszméletében hetvenhárom fülke.
Nem látták, ahogy ott szállt el a lélek.
Csak álltak. Hangtalan. Megmenekülve.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-03 14:14:17
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-03 14:14:17