Sírvers
Mögötte milyen irdatlan az út,
bokáján csalánok hideglelése,
torkában hűs források hiánya égett -
zihált és nem tudta mi végett
álltak meg mások, ha alkonyult.
Arcán a holdfény-bozót tüskéi
karcoltak gyógyíthatatlan sebet,
és végtelen, üres síkságra érve
is mindig tudta, honnan, merre megy.
Nem harcolt senki ellen, és mégis vesztett,
mert önnön magát kaszabolta szét -
hatalmat ad ordító némasága -
e tébolyult világ sem bírt vele,
s most pergő homok takarja szemét -
élők helyett az élőket vigyázza.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-11-25 05:37:50
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-25 05:37:50
