Anyámat látom

Anyámat látom mostanában, gyakran,
kiterítve a ravatalon.
Hószín-fején nagy fekete kendő van,
a szája nyitva; mit mondott vajon,

mikor a halál egyedül találta,
s nem fogta senki reszkető kezét -,
az elmúlást rég epekedve várta,
mint elbitangolt, hitvány gyermekét.

Anyám, aki már messze-messze járhat,
nem szól rám többé, nem csitít soha,
nem szel, kenyeret érkező fiának -

csillag-szekerén iramlik tova.
Sietős nagyon, egy titokzatos Úrral
kell minél hamarabb találkoznia.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-11-12 09:15:00
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-12 09:15:00