Lyuk

Egy tengerparti falucska volt a Hortobágy szélén.
Esténként hűvös dunyhafelhők közé bújva rajzoltam
más napot. Kékvércse fészkekkel koronázott akácokat,
vadszilvafákat, a titokzatos türkiz fátylat a látóhatár fölé,
és a tengert. Májusban zöld, augusztusban sárga
hullámokkal festettem. Végül a tengert. A tengert mindig
utoljára hagytam.
Meghal ez vagy az, ünnepek jönnek, visszajárunk.
Én másért. Megyek, hátha maradtak valahol eldugott öblök.
Tócsákat találok. Belemerítem a kezem, hogy hazavigyem
megmutatni, milyen volt, de hiába, kilötyög. Lezár
hatatlan.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-04 12:00:15
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-04 12:00:15