Interieur
Éjszaka van, mégsem jön az álom,
röpdös körbe, mint a képzelet
lámpám körül, tépett lepkeszárnyon,
s beporozza kinyílt lelkemet.
Meddő percek, terméketlen órák -,
felriaszt a sürgető idő,
nem tudhatom, melyik a valóság.
ez itt, vagy amelyik sejthető.
A szobán át árnyképek suhannak,
halványsárga lámpafény csorog -,
vak szemével mit sem lát az ablak,
reccsennek a rozzant bútorok.
Rám csukódik lassan ajtó, ablak,
kinyílnak a lángok csapjai.
Egy enyhhelyet gondolok magamnak,
le tudjam a fejem hajtani.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-10-27 09:13:05
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-27 15:53:45
