Gyárvers

Munkás vagyok a remény-gyárban,
és nap mint nap, csak robotolok.
Le meg fel sodródom az árban.
Én valamit mindig eltolok.

Ebédszünetről nem beszélek.
Gyomrom már szépen összeszűkült.
Egy cigit is elszívni, félek.
Anyám is bánja már, hogy megszült.

Csak állok itt tehetetlenül.
A magam futószalagánál.
S dolgom rendezem értetlenül,
hibám magasodó falánál.

Felmondani semmi esélyem,
már életfogytig dolgozhatok.
Fizetésem nincs, csak segélyem.
Ki tudja, meddig maradhatok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-18 16:32:19
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-18 16:32:19