Angyalok útján

angyalok útján


Míly szép is a temető
Hol galambszívekbe tölti
Lelkek utolsó földi sóhaját
A szorgos kezű műköves,
Cirádás kerítések hajlatába
Titkor társaságok krónikáját
Biflázzák reggeli harmatcseppek,
S keresztespókok nászát őrzi
A porlepte márványfedél.


Emléket keres itt az élő,
Jégcsákány a kertiszerszám,
S az artézi kút félkarú óriás
Míg letépett végtagját siratja,
Percnyit szendereg a gyász.
Itt minden virág évelő,
Bábot cipel ezer hangya,
Varrt seb alól serkenő múlt
Mézgával lop időt a kispadra.


Hány napból áll egy esztendő?
Mitől tompul a bánat éle?
Hol árulnak olyan csizmát
Mi elvisz a világ szélére?
Hol nincs állat se növény
Csak pulzálva örvénylő spirál
Melytől megtorpan a fény...
Ahol puha tolldunnával vár
Galambszívben nyugvó sóhajod






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-13 22:43:30
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-13 22:43:30