Az üllő hangja

Amikor eljött értem a dal,
Karjába vett, ringatott mint kisgyermeket,
Megtanított ázni fázni,
Négykézláb fára mászni,
Lyukas cipőben hegyet járni,
Koplaltatott hogy bölcs legyek,
Rövid pórázon tartott,
Néha elém vetett pár falatot
Kevés húst sok csonttal

Összeszűkült gyomorral és térrel
Áldoztam éjjel sajgó lelkemet,
Versenyt futottam nappal magammal,
Nyakamon burjánzott lánc fölött a bőr,
Sebemen legyek tenyésztek,
Lárváik összekaptak a silány koncon,
Bordáimra ugróiskolát rajzolt
A monoton körforgás
Sűrűn szidtak, ritkán becéztek

Ember lennék, szép ruhás,
Ölelnék megértő szeretőt
Ahogy szokás, boldogságot vennék
Ha nem születtem volna vakon.
Ételemet bár nem látom,
Jól megrágom, élek még ehetek,
S míg fülem világát vigyázom,
Dobol a kalapács,
Nyeregbe pattan a dal,
Itatom borral, etetem abrakkal






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-10 14:39:58
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-10 14:39:58