Szilveszterre, magamhoz
Midőn elvérzett ez a kapcsolat,
És tudtam, hogy eljön a vég,
Térdre kényszerítve néztem arcodat,
A szádat, melyet nem csókoltam rég.
Kint most harsány hangulat,
Tomboló tömeg, szikrázó szerelmek
Töltik be az éjjelt; mindenki mulat,
Méreg-koktélt csak nekem kevernek.
Beszűrődnek hömpölygő hangok,
A jeges-forró karneváli hangulat,
Végtelen trombitaszó harsog,
A parádé fényei feszülnek a falnak.
Fekete-fehér az árnyék,
De színes a felszínes forgatag,
Csak csillogó s üres tájkép
Ami odakinn fogad.
A várakozás majd szétrobban,
Mindjárt elüti az óra az éjfélt;
Mint kísértet, botorkálok szótlan,
Ilyenkor már szánk szánkhoz ért
Megkondulnak a harangok,
Elmúlt éjfél. Újév van.
Magammal koccintok,
És érted imádkozom halkan
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
