Irgalom

Irgalom
(képvers)

Kifeszítenek
a keresztre,
félszeimmel
szembe.
Kitárom előttük szívem. Legyen. Tojáshéj-törékenységem megedzem:
erős testben üres lélek. Élek... Már nem félek.
Falkányi félsz
csaholt nyomomban régóta.
Szám elmondta
minden fájdalom-szavát.
Üres a kancsóm:
kiittam keserűm javát.
Már hiányaimat
sem hiányolom.
Nem maradt
bennem fájdalom.
Félszeimet
szélnek eresztve
lelkem
üresen kong
reggel, este.
Már
Téged
se
kereslek...
Azért, az irgalomért esdek,
legalább
fájdalmat
adjatok:
hogy
VALAMIT
érezhessek!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-28 22:20:57
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-28 22:20:57