V?rakoz?s vers matematikai fogalmakkal

Most a térből kivágok egy
antropomorf alakot.
(ez leszek én.)
Párhuzamos vonalak közé
- mint várakozó egészt- helyezem magam.
Tessék. Így várok. Hosszú-hosszú
téglatestek pöfékelnek tova, miközben
várlak. Einstein relativitás-elmélete
pedig tökéletesen működik:
az idő talán nem is telik.
Várom a vonatod.
Párhuzamos fent, párhuzamos lent.
S a sínek a távolban összeérnek,
és ott, ahol már vége van a térnek,
felbukkan egy pont.
Íme, itt egy vonat. Egy kis
gúla-szerű alak hirtelen
felgyorsul bennem.
S mivel nem látom az alakod
/sem a lelked nem érzem/
így kicsi érzelem-alapú gömbök
(a kis gúlám miatt)
térben nyújtva potyogni kezdenek.
Megáll az idő, jujj de jó
Hozzám igazodik egy dimenzió
S csak várlak és várlak...
S ha megjössz, később elengedlek
így görbül meg egy szív-gúla tér.
De ez a körforgás majd véget ér
s konstans várakozásom
boldogságba fordul, egy
fekvő nyolcas lesz a pozitív egészben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.