Szívsérv

Éji madár körképe kórkép.
Elég tételt vesz, társ a dalomban.
Fecsérli csicsergését el, kések egy taktust,
zuhany alatt dalolunk mi, ha dadogásunk
minduntalan unalmába nem fullad.
Vár velem, majd illedelmesen illan.
Dúdolom így tovább egyedül.
Kegyelemes egyed,
meg nem rendülne, ha el nem dűlne.
Sóvárgom utánad, csajkámat
a garatra öntöm, így mulat a szellem,
szenvedélyben pusztul el a sejt.
Hadd sajtoljam ki minden maradványát
a marionettbábú tehetetlen zuhanása
visszajár, álmom sóbálványa mily valósan esetlen,
térden állva ébredek, megint csak elfúj a szél.
Sokadszor ég veled! Csordultig ajkaimon, számon,
szélkapta szirmaidon, valahányon,
lábam lóbálása vidít fel,
én itt nézem a mellkasom, ahol dübörögsz;
bordámon túl, húsomban ott bent.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Helikon irodalmi folyóirat, 2010.03.10