tánc


zongorának hangja koppan a csendbe
egy gitárnak pattan acélos húrja
visítva vágnak a hangok a légbe

villog a fényben a bíbor levegő
kékesen szálldos cigaretta füstje
úszik a hang is, most minden lebegő
-
széttörik szikrázva minden gondolat
ha dobban egy üstdob, és harsog a kürt
izzik a test, és ritmus a mozdulat

suhanó selymek, és surranó lábak
ütemre dobbanó cipőnek sarka
kéjesen ívbe feszülő derekak

ütemre rezdül a táncosok combja
perdül a szoknya, és villan a váll
párjának derekát kemény kéz fogja

zenének üteme belülről dobog
ágyékban forró gyönyörnek bő nedve
hunyt szemek mögött vágy tüze lobog

szerelmi illatot áraszt a gyönyör
rándulva kéjben perdülnek a csípők
ájuló ajkakról sóhajtás kitör

eltűnik minden, a fáradt gondolat
reggeli gondok, és másnapi tervek
mindent elsöpör pillanat-hangulat
-
halkulnak a hangok, tűnik az álom
ébred a test, a szenvedély elalszik
ernyed a mozdulat, lazul az izom

fáradtan liheg a táncos, még kába
elmúlt a varázs, már szürkül a fény is
üres a terem, a zongora néma






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.