Névtelen vallomások

A névtelen vallomás nem névtelen.
A semmiből nem jönnek betűk, így hát
Csak rajzolni veszem a tintát.

Ha levél, van címzése, eleje, vége.
Valakitől megy valakinek, nem
Csak úgy az ajtód elé lebben,

Így átlátszó minden magyarázat,
Egyetlen utam a nyugalomba,
Ha nem írok, tollammal reád rontva.

Nem tolakszom én világodba.
Egyre előre – jaj, dehogyisnem.
Hiszen még mindig itt vagyok,
és szavaimat tiszta szőnyegedre hintem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.