Egy bejgli emlékei
Dióropogtató hajnalon
héjszilánkok üzekednek
olajos kence vonaglik pépesen
lisztből margarinszelet menekülne
sárga remegés szempárt tükröz
sorsom beteljesedőben
Táncra perdül, forog a konyha
langyos massza nyakamba löttyen
érzem az leszek, ki még nem vagyok
büszkeség dagaszt, pedig megöklöznek
a várakozás csendjébe burkolózom
most vagyok születőben
édes pép nyújtózkodásom jutalma
begöngyölődésem példamutató
a simogató kéz hirtelen megragadva
magasba emel, megszorít
kitaszítottságom kínja villan
lüktet agyamban, elborít
érzem, átforrósodik a testem
álmom rum- és diótöltelékes
izzó fekhelyéről frissen ébredek
megszilárdult jellemmel ígérhetem
lehűlve - korgó gyomoráldozatul
magamat tálcán fölszeletelem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.