Hexameterek

Máskor tán azt mondom, lásd, milyen érzelgős ez az ember
Férfinak így ellenni, te Vándor, mondd, ugye, szégyen
Lógva az orr, messzebbre siváran néz el a szemmel
Gondolkodni muszáj, s épp úgy kell néha kefélnem
Nézd, ez az élet mekkora kurva, s a puncija rongyos
Önmagam élete néma közönségét alakítom
Senki vagyok, senkik közül is rögtön legutolsó
Értelmetlen kínlódás ugyanis maga kínom
Tesped a szellem, pörgeti malmát zúgva szerényen
Rágja a csontját, perctelen órákig, vele alszom
Hajnalosan vele kelnem kényszer, tűrni erényem
Retteg bennem a tűz, küzdöm csömörölve a harcom
Gondolatok nélkül, csak csendben bárha lehetnék
Bús fogalom szabadulván tőlem, s hát vele én is
Önmagamért vegetálhatnék, én élni szeretnék.
Élsz, Cinikus. Boldogtalanul bár, élsz ugye mégis.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.