bigézés

meguntuk a bigézést az utcán. mi négyen  gézengúzok a templomkertből csórtuk a szilvát. nyitott ajtó, hoppá, hoppá.
összekacsintottunk és belepisiltünk  a szenteltvíztartóba. gondoltuk majd meggyónjuk bűnünket a gyóntatószékben.
és a fák mögül lestük ahogy a vénasszonyok belemártják a  mi szenteltvizünkbe az ujjukat. ők keresztet, mi bukfencet vetettünk .
ahogy meséled századszorra is könnyesre nevetem magam. kár hogy nincs kukim. hozzád bújok. szenteltessél már meg engem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.