Szolgálati szoba

Vasalószagú nyomasztó mennyország.
Megvéd attól, ami: érthetetlen,
mégis tolakszik, hátha megértjük,
vakon tör rozsdás agyunk ellen.

Itt minden fehér vagy frottír vagy pasztell,
mindent áthat a vasalószag
mégis, abban mindennél több rend van
ahogy az anyagok a fregolin lógnak.

Utálnám, ha nem a fészkem lenne,
égett, édeskés, nyomott, levegőtlen,
de puha és olyan, mintha nem is lenne
valós térben és valós időben.

Ketten vagyunk ebben a térben.
Anyám, vagy Ada, vagy belőlem még egy?
Mivel lépni se tudunk egymástól,
hozzágömbölyödöm, ha félek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.