Turkáltál lelkemben,
mint gyermekkorodban főzelékben.
Aztán ott hagytad.
Engem is.
Most vérzek.
Tamponok feszítik ajkaim.
Még jó, hogy nem látsz.
Én se.
Fúrnak, vágnak, vésnek.
Beültetünk majd helyette egyet –
hallom az orvost.
Fát nem lehetne?
És elképzelem,
ahogy lombosodik.
A szerelem szót is
kiműthetné.
Nyálnak megteszi
egy slag.
Ha kimondom még egyszer,
a szám összevarrhatja.
