Költőien napozik az ember

Talán felébredsz. Fordul az év megint.
Az égben hosszú sor. Látom, előttem állsz.
Olyan vagy, mint egy őszi áldás.
Fázik a kert. Valahol vigadnak.

Add át magad még ennek a napnak, majd
az istenek döntése segít. Talán.
Hajolj a szétszakadt időbe.
Végre magad vagy, az életed, mint

egy rossz kabát, lóg túl mereven ma még
rajtad. Holnap, mondod, amikor megint
növények életére vágynál.
Roskad az ünnepi asztal. Így lesz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.